Boldog karácsonyt kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál egyházi vezetők szavaival, karácsonyi gondolataival kíván minden kedves olvasójának és partnerének békés, boldog ünnepeket.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntője:

Krisztusban Szeretett Hívek!

Minden évben nagy szeretettel készülődünk Karácsony ünnepére, ki-ki a maga módján. Ilyenkor igyekszünk valamilyen ajándékot készíteni, és kíváncsian várjuk, vajon mit találunk a karácsonyfa alatt.

Az én idei ajándékom egyházmegyém hívei számára az új pasztorális tervünk Önátadás Éve. Hogy mit rejt ez a két szó, Önátadás Éve? Ha megengeditek, most elkezdem kicsomagolni, és megpróbálom elmondani, hogyan lesz/lehet ez az ajándék Isten nagy-nagy szeretetének és az én szeretetemnek is a jele.

Ugye, ha csak felületesen gondolunk a Karácsonyra, első helyen a karácsonyfa áll, és hogy mi van alatta? De honnan van ez az egész? És mi rejlik a Karácsony páratlan hangulata, öröme mögött? Kalandozzunk együtt az ünnep mélyére.

Gyermekkoromban mindenek előtt az hozott lázba, ha vendéget vártunk, és ha vendégségbe, vagy éppen lakodalomba mentünk. Karácsony együtt jelenti ezt a kettőt: Vendég érkezik és meghív bennünket egy örök menyegzőre.

A Vendég érkezése világesemény. Istentől érkezik közénk. Maga a Teremtő Isten az, aki belép teremtésébe. Jövetele óriási meglepetés, mert úgy érkezik, ahogyan senki sem gondolná. Egyszerűen közénk születik, éppen úgy, mint ahogyan mi jövünk a világra.

Szent János azt írja, „az Ige testté lett, és közöttünk lakott." Szent Lukács evangélista pedig egyszerűen csak ennyit mond: „(Mária) Világra hozta egyszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette..." Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten a mi emberségünk képében mutatkozott. Egészen olyan lett, mint mi; igazi ember. Fiában, a kis Jézusban egészen átadta magát nekünk. Tehát körülvehetjük, gyönyörködve nézhetjük, mint az újszülött kicsiket szoktuk.

Bátran odamehetünk hozzá és kifejezhetjük csodálatunkat: „Hát ilyen vagy? Isten létedre ember? Igazi ember?" Ő erre azt mondja: „Igen, igazi ember vagyok, és születésem mondanivalója, hogy ti is legyetek végre ilyen hozzám hasonló, igazi emberek. Olyanok, mint én; kicsik, egyszerűek, egymást szolgálni, szeretni tudó emberek... És én csodálatos, nagy, örök lakodalomra hívok mindenkit, új és örök szövetségkötésre, igazi boldogságra."

Karácsony ünnepén lépjünk eléje, és adjuk át egészen magunkat Neki. Ma talán még könnyű, de tegyük meg holnap is, és azután is, ha már elmúltak az ünnepek. Így lesz az Önátadás Éve egy folytonos, nagy kaland, önfeledt, folyamatos ajándékozás, melyben mi magunkat Istennek, és Isten önmagát nekünk ajándékozza. Minden nap csupa Karácsony: Isten megszületése számunkra és a mi megszületésünk Istennek. - Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Szatmárnémeti, 2013 Karácsonyán,
† Jenő püspök

Kovács Sándor esperes-lelkész ünnepi gondolatai:

"És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig , és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentet nékünk" Luk. 2: 15

Kit vártunk az Adventben, és ki az, aki megszületett erre a világra? Hogyan, mivel töltöttük a várakozást, a készülődést? Vásárlással, rohangálással, hogy mindenkinek a legjobbat, a legszebbet tudjak nyújtani. Egyszóval, nemcsak a pásztorok, hanem a mai ember életét is megváltoztatja a Karácsony. Mondjuk úgy, hogy megbolondul a család élete. Hiszen az asszonyok sütni-főzni, takarítani kezdenek. Karácsony előtt hetekig rohangálunk ajándékokat venni.

Kedves Testvéreim, igen, az ünnep átszervezi az életünket. De vajon ezt vártuk mi az Adventben? Vajon arra az ünnepre készültünk annyit, amelyik nem tesz mást, csak felborítja a családok rendjét, vagy pedig a mi Urunk Krisztus születésére? Amikor látom a rohanó embersereget a készülődés közben, kissé megkeseredem. De most így újraolvasva a történetet, rájöttem, hogy nem szabad keseregni. Hiszen gondoljatok csak bele, amikor Isten Fia megszületett erre a világra, amikor a világtörténelem - szerintem - legfontosabb eseménye lezajlott, akkor se voltak sokan. Akkor is csak néhány ember. Pásztorok, akik a legszegényebbek, a legképzetlenebbek, és a napkeleti bölcsek, a három királyok, akik a legokosabbak, és a leggazdagabbak voltak. Ők vettek részt néhány emberrel Jézus születésének első megünneplésén, ők fogadták Isten Fiát ebbe a világba. A nagyon egyszerű emberek, és a műveltség abszolút tetőfokán állók. A közbülső réteg már akkor is azzal volt elfoglalva, hogy vajon a népszámlálásra való tekintettel hazamenvén a családjukhoz hogyan lehet közösen ünnepelni.

Én úgy látom, kedves Testvéreim, hogy ha így nézzük, nem is olyan sokat változott ez. Akkor viszont meg kell tanulnunk hálás szívvel gondolni arra, Aki minket figyelmeztet. Ti, akik talán nem vagytok a világ legokosabbjai, ti, akik nem vagytok a világ legalja sem, gyertek és én igazi értelmet, adok a ti ünnepléseteknek, én megmutatom nektek, hogy van még egy fontosabb dolog a családnál, van még valami bensőségesebb, még erősebb szeretet annál, mint amit ti éreztek egymás iránt, ez pedig nem más, mint az Isten szeretete az emberek iránt.

Kedves Testvéreim, kevesen voltak, ott Betlehemben annál a jászolnál, s kevesen vagyunk, ha a Föld minden népét számolom, ma is, akik őszintén, tiszta hittel, vagy éppen csak lelkünk valamely rezdülésénél fogva úgy érezzük, el kell jönni, hogy méltón ünnepeljük a megszületett Krisztust. De vagyunk. Kétezer éve minden évben vagyunk. Tudunk arra gondolni, hogy üdvözítő született ma nékünk, aki az Úr Krisztus a Dávid városában

. És tudjátok, hogy mikor hív el minket az Ő szent hajlékába ünnepelni? Amikor nekünk a legnagyobb szükségünk van Rá, amikor a mi lelkünket kell betölteni kegyelemmel, szeretettel, hittel, és reménységgel. Nem véletlen, Ady mit írt az Úr érkezéséről? "Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem". Igen, Testvéreim, a Karácsony akkor igazán értékes számunkra, és Isten hívó szava akkor erősödik fel igazán a mi lelkünkben, szívünkben, amikor nekünk szükségünk van Rá. Mert ha tudjuk, abban biztosak lehetünk, hogy ott, abban a közösségben, a gyülekezetben, ahol vagyunk, azért mégis Karácsony Szenteste, az ünnep elsőnapi Úrvacsoraosztásnál érezhetjük, hogy testvérek, egy család, Isten népe vagyunk. Ezt az érzést, ezt a hitet, ezt a megtapasztalást hozza el nekünk a karácsony, s hiszem, hogy akkor nemcsak elménk, de szívünk, lelkünk is tudni fogja, hogy Isten áldott, elhívott emberei vagyunk. Ámen.

Kovács Sándor - lelkipásztor-esperes
2013. Karácsony hava

Gödri Alpár evangélikus-lutheránus lelkész köszöntője:

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Jézus a Dávid városában” Lukács 2, 11

Az adventi időszak végéhez érve az lehet a kérdés: Fel vagyok-e kellőképpen készülve az ünnepre? Egyáltalán tisztában vagyok-e az ünnep lényegével?

Mert lássuk be, a közvetlen környezetünkben tombol az úgynevezett ünnepi láz: mindenhonnan mézes-mázas, andalító zeneszámok hangzanak, a város központja pompásan világít, a boltok lépten-nyomon kínálják az ünnepi portékát. A kirakatokból pirospozsgás télapók kacsintgatnak a járókelőkre. Ha számunkra ez az ünnep, akkor minden bizonnyal fel vagyunk készülve. Sőt, ünnepdömping van, már-már zavarónak érezzük a rengeteg csillogást, pompát és állszeretetet. Mert ugye, szeretet ünnepe van, télapó van, ünnepi vacsora van, karácsonyfa van.

Igen ám, de pont az hiányzik, aki miatt ünnepelnünk kellene: hiányzik a betlehemi jászol, hiányzik a kisded. Úgy tűnik, Ő nem fontos. Olyan ez, mint egy szülinapi buli, ahol mindenki boldog, és önfeledten szórakozik, viszont az ünneplő sereg épp azt az egyetlen apróságot nem tudja, hogy ki is az ünnepelt.

A nekünk ajándékozott kisded nélkül nem lehet, és nem is érdemes ünnepelni. Mert a nélküle való ünnep elillan, a díszek elkopnak, eltörnek, kialszanak, az ajándékok szintén. És az ünnep után minden marad a régi ürességben.

De Isten ajándéka: Jézus Krisztus örökre velünk marad. Itt marad, hogy tartalmat adjon az ünnepünknek, és az ünnep után a hétköznapjainknak. Itt marad, hogy fogja a kezünket, amikor már elmúlik az ünnepi pompa. Itt marad, hogy bátorságot adjon továbblépni, akkor amikor reménytelennek tűnik minden egyes lépésünk.

Kedves ünnepet váró olvasók! Készülődésünkben, az ünnepi lázban, amikor karácsonyfát díszítünk, ajándékokat adunk és kapunk ne feledkezzünk meg az igazi ünnepeltről. Tárt karokkal fogadjuk a betlehemi kisdedet, és az ünnepi vacsorán adjuk át neki a főhelyet.

A szatmárnémeti és nagykárolyi evangélikus-lutheránus gyülekezetek nevében, mindenkinek igazi ünnepet kívánok!

Gödri Alpár,
evangélikus-lutheránus lelkész